Szent László király lelki fejlődése

Szent  László  király lelki fejlődése A király haladt előre, ment és növekedett és a Seregek Ura volt vele.[1] A fenti szavak szó szerint ugyan Dávid királyra vonatkoznak, de méltán és joggal lehet alkalmazni őket Szent László királyra is. Dávid sok üldöztetést szenvedett Saultól, de végül is Isten akaratából ő lett a király, és Sault az Úr elvetette. Dávid tehát előrehaladt, növekedett, gazdagodott, az Úr vele volt és feltűnően vezette. Elmondhatjuk ugyanezt László királyról is: sok üldözést szenvedett el Salamon magyar királytól, Isten választotta ki, Isten vetette el Salamont és szemelte ki királlyá Lászlót. Ő is minden dolgában előrehaladt, növekedett; vele volt az Úr és vezette. Ami a legfőbb: állandóan haladt az erényekben és az életszentségben. Ebben példaképünk, hogy utánozzuk, és hogy mi is haladjunk az erényekben és az üdvösség keresésében. Origenész mondja (a Mózes 4. könyvéről szóló 17. homíliában): A lélek, amelyet a Szentháromság lángja gyújtott fel, sohase lankadhat, sohase nyugodhat, hanem mindig a jóról a jobbra, a jobbról is a magasabbak felé törekszik. Épülésünkre tehát, Szent László tiszteletére, vegyük beszédünk tárgyául az előbb mondott szavakat. Ezek három dolgot vésnek szívünkbe és állítanak elénk példaképpen, hogy kövessük. Először is lelki előmenetelét, amikor azt mondja, hogy a király haladt. Másodszor folyamatosan haladt: ezt fejezi ki a szó, hogy ment és növekedett. Harmadszor arról szólunk, hogy Isten vezette őt: a Seregek Ura volt vele. Ami az elsőt, a keresztények lelki előmenetelét illeti, Ágoston nyomán Bernát mondja: Az egész keresztény élet az igazságosság vágyakozása, hogy mindig a jobb felé  törekedjék. Kétségtelenül csak alig-alig mondható jónak, aki nem akar jobbá lenni. Ha nem akarsz jobbá lenni, megszűntél jó lenni. Ezt hármas módon bizonyíthatjuk....