dr. Cserháti Ferenc püspök úr beszéde (2011)

Cserháti Ferenc Évközi 15. vasárnap / B, Bevezető a szentmise kezdetén és szentbeszéd az augsburgi Magyar Katolikus Misszió által rendezett első Szent László király búcsú alkalmából, 2009. július 12-én 11-kor az Augsburg/Oberhausen-i Szent Márton templomban, Zirbelstr. 23. Szentlecke: Róm 8, 26–30; v. Ef 6, 10–13. 18; Evangélium: Mt 25, 14–30. vagy Szentlecke: Bölcs 10, 10–14; Evangélium: Mt 22, 34–40. Bevezető a szentmise kezdetén Az augsburgi Magyar Katolikus Misszió által rendezett első Szent László király búcsúra gyűltünk össze. Figyelmünket elsősorban nem a királyra irányítjuk, hanem a keresztény emberre, a király hitből fakadó, buzgó vallásos és szent életére, a közéleti személyiség öntudatos, felnőtt keresztény helytállására, a szentre (homo christianus, publicus et sanctus). Szent László a keresztény lovagi eszmény legszebb példaképe. Hazánk védelmében éppúgy küzdött, mint az elesettek és a szegények ügyéért, vagy éppen a hit és a vallásos élet felvirágoztatásáért a közéletben. Keresztény lovagias jellemét még a harcokban és ellenségeivel szemben is megőrizte, és mindig készen állt a megbocsátásra. Koronával a fején, és erős, bátor harcosként is Istennek hűséges szolgája, a keresztény hit bátor védelmezője, az egyházi megújulás élharcosa, a Boldogságos Szűz Mária hűséges tisztelője. Ízig-vérig magyar és keresztény, olyan maradandó értékek képviselője, amelyek ma is hasznunkra válnak, ha azokat magunkévá tesszük. Szent László pártfogásába ajánlva magunkat, most megvizsgáljuk lelkiismeretünket,megbánjuk bűneinket, hogy így méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait. Szentbeszéd Legyünk Szent László király hűséges szent népe Szent László királyunk alig 50 évet élt. 1046 körül Lengyelországban született. Apja I. Béla magyar király (1060-1063), anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, II. Ottó császár dédunokája. Anyjától vallásos lelkületet, apjától vitézséget tanult. „Még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie:...

Szent László király lelki fejlődése

Szent  László  király lelki fejlődése A király haladt előre, ment és növekedett és a Seregek Ura volt vele.[1] A fenti szavak szó szerint ugyan Dávid királyra vonatkoznak, de méltán és joggal lehet alkalmazni őket Szent László királyra is. Dávid sok üldöztetést szenvedett Saultól, de végül is Isten akaratából ő lett a király, és Sault az Úr elvetette. Dávid tehát előrehaladt, növekedett, gazdagodott, az Úr vele volt és feltűnően vezette. Elmondhatjuk ugyanezt László királyról is: sok üldözést szenvedett el Salamon magyar királytól, Isten választotta ki, Isten vetette el Salamont és szemelte ki királlyá Lászlót. Ő is minden dolgában előrehaladt, növekedett; vele volt az Úr és vezette. Ami a legfőbb: állandóan haladt az erényekben és az életszentségben. Ebben példaképünk, hogy utánozzuk, és hogy mi is haladjunk az erényekben és az üdvösség keresésében. Origenész mondja (a Mózes 4. könyvéről szóló 17. homíliában): A lélek, amelyet a Szentháromság lángja gyújtott fel, sohase lankadhat, sohase nyugodhat, hanem mindig a jóról a jobbra, a jobbról is a magasabbak felé törekszik. Épülésünkre tehát, Szent László tiszteletére, vegyük beszédünk tárgyául az előbb mondott szavakat. Ezek három dolgot vésnek szívünkbe és állítanak elénk példaképpen, hogy kövessük. Először is lelki előmenetelét, amikor azt mondja, hogy a király haladt. Másodszor folyamatosan haladt: ezt fejezi ki a szó, hogy ment és növekedett. Harmadszor arról szólunk, hogy Isten vezette őt: a Seregek Ura volt vele. Ami az elsőt, a keresztények lelki előmenetelét illeti, Ágoston nyomán Bernát mondja: Az egész keresztény élet az igazságosság vágyakozása, hogy mindig a jobb felé  törekedjék. Kétségtelenül csak alig-alig mondható jónak, aki nem akar jobbá lenni. Ha nem akarsz jobbá lenni, megszűntél jó lenni. Ezt hármas módon bizonyíthatjuk....