2015-ös beszámoló (Péter atya)

Németországba kellett lelkipásztori szolgálatra jönnöm, hogy még mélyebben átélhessem: jó magyar kereszténynek lenni! Jún. 28-án tartottuk az augsburgi egyházmegye területén élő magyar hívők közösségének búcsúját. Köztünk volt dr. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok püspöke. Az itteni híveknek és a világ számtalan pontján élő magyaroknak nagyon jól esik, hogy az egyház gondoskodik róluk. Ferenc püspök úr Szent László királyunk példáját állította elénk, aki alázatával, imádságos életével és persze férfias vitézséggel ma is csillagként állhat felettünk, ha kérjük segítségét. Milyen jó, hogy voltak jó keresztény, magyar királyaink – ez volt az első, amiben e napon megerősödhettünk. Utána az itteni szokásnak megfelelően még órákon keresztül együtt voltunk, és egy jól eső ebéd után kulturális program várt bennünket. Az óvodások után kisiskolásaink egy gyermeklakodalmast adtad elő, amiben láthattuk, hogy milyen érzelemdús volt magyar elődeink lakodalmi szokásai; gimnazista lányok pedig csodálatosan énekeltek nekünk népdalokat (sőt már a szentmisén is szolgáltak), és láthattuk: nagyon gazdag örökségünk van (köszönet a miskolci jezsuita gimnázium csapatának)! Utána budapesti egyetemista táncosok varázsoltak el bennünket régi magyar táncokkal és énekekkel, és láthatóan nemcsak a fiatalok, hanem a közönség is élvezte az előadást. Milyen jó magyarnak lenni! Én is éreztem ezt. Ilyenkor igen. Olyankor nem ezt tapasztalom, amikor valaki másokra erőlteti a múlt szokásait, és látom országhatárainkon belül is, hogy magyarkodók széthúzásokat generálnak. Most viszont: a krisztusi szeretet járt át bennünket, hála telt szívvel gyökereinkért. Az előbb közönséget írtam, de remélem, hogy egyre inkább a közösség a helyes szó. Most majdnem háromszázan együtt voltunk. Az én reményem az, hogy az a sok ezer magyar ember, akik akár az utóbbi években jöttek ide Németországba akár korábban, találjanak rá a hitre, a keresztény közösségre és gyökereink szépségeire. Varga...

Beszélgetés Chiovini Ritával, 2011.

Az augsburgi Szent László Katolikus Misszió búcsúján, amely július 3-án került megrendezésre, vendégünk volt Chiovini Rita konzul a Magyar Köztársaság müncheni  Főkonzulátusa képviseletében.  A rendezvény egyik szünetében Silló Ágnes beszélgetett a konzul asszonnyal a Németországban élő magyarok helyzetéről,  a kettős állampolgárságról és a Németországban működő magyar szervezetek munkájáról. Kedves Chiovini Rita, Ön mióta lát el konzuli feladatokat? 2009 óta dolgozom a müncheni konzulátuson. Beosztásom konzul, de gyakorlatilag a klasszikus diplomata-feladatokat látom el: a kétoldalú politikai és kulturális kapcsolatok fejlesztése, sajtókapcsolatok ápolása, honlapunk szerkesztése, kétoldalú látogatások szervezése és a protokoll-munka tartozik a munkakörömhöz. Kolléganőm, Tóth Árpádné dr. Masika Edit látja el a szakkonzuli feladatokat, így pl. ő felügyeli a magyar állampolgárok bürokratikus ügyeinek intézését, ill. érdekképviseletét. Konzuli kerületünkhöz tartozik Bajorország mellett Baden-Württemberg, Saar-vidék, és Rajna-vidék-Pfalz is. Munkánkat két tiszteletbeli konzul, a Stuttgarti Kulturális Intézet és a Regensburgba költöztetett Magyar Intézet támogatja és természetesen az itt élő magyarok kulturális egyesületei ill. a testvérvárosi kapcsolatok. Mostanában sokan jönnek ki Németországba és persze más európai országokba is munkát vállani. Hogyan tudja a konzulátus a Németországban munkát vállalókat támogatni? Elsősorban információs szinten tudjuk támogatni a Németországba érkezőket, hogy milyen kérdéssel kihez lehet fordulni, milyen engedélyek beszerzésére van szükség. Az itt letelepedő magyarok ügyintézését is mi végezzük, legyen szó születés, házasság anyakönyvezéséről, házassági tanúsítvány vagy új biometrikus útlevél kiállításáról.  Munka- ill. lakásközvetítő feladatot azonban nem látunk el, ezzel kapcsolatban alapvetően az egyéni felelősség áll előtérben. A gyermek számára megfelelő óvoda vagy iskola kiválasztásánál és más hétköznapi, a beilleszkedést segítő kérdésben tapasztalatunk szerint a magyar közösségeket összefogó missziók nyújtják a legnagyobb segítséget. De ha valakinek az itteni hatóságokkal szemben van problémája, abban konkrétan is tud segíteni...

Szent László búcsú és kúltúrális nap Augsburgban, 2011.

Az augsburgi Szent László Katolikus Misszió immár harmadik alkalommal rendezett búcsúval egybekötött kulturális napot, július 3-án. A rendezvény ünnepi szentmisével kezdődött a Szent Márton templomban, amelyet Dr. Német László nagybecskereki püspök celebrált. Prédikációjában kitért László királynak  a magyarsággal, az egyházzal és az igazságossággal szembeni viszonyára. Szent László példáján keresztül kiemelte a nemzeti összetartozás és összefogás jelentőségét: Mindegy, hogy valaki Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból vagy a mai Magyarország területéről jött, a nemzeti összetartás és összefogás a legfontosabb feladatunk. A szentmisén közreműködött a több mint huszonöt éve fennálló müncheni Patrona Hungariae Énekkar Jussel Ottó karnagy vezetésével. A szentmise után a vendégeket igazi bográcsgulyás és virsli várta a plébánia udvarán. Ebéd után a gyermekek idén is több állomáson próbálhatták ki ügyességüket: Volt katicabogár-festés, rajzolás, célbadobás, horgászás és arcfestés. Tarkabarka vidám gyermekarcok tükrözték a program sikerét. A délutáni kulturális műsort Chiovini Rita konzul asszony nyitotta meg, a Magyar Köztársaság Müncheni Főkonzulátusa nevében. A köszöntő szavak mellett az egyszerűsített honosítási eljárásról is tájékoztatta röviden a jelenlevőket. Ismert dallamokkal indult a műsor. A fiatal zenész-testvérpár Kaiser Bianca (hegedű) és Kaiser Patrick (cselló) magyar népdalokat játszott Bartók Béla, Weiner Leó és más zeneszerzők feldolgozásában. Ezután az augsburgi néptánccsoport fellépése következett. Szatmári üveges, verbunkos és csárdás táncokat mutattak be nagy ügyességgel, lendületes és mutatós koreográfiákkal. Aki több éve követi a csoport munkáját, meggyőződhetett róla, milyen nagy fejlődést értek el. Kolozsvárról érkezett a két fiatal színésznövendék, Marosán Csaba László és Molnár Bence. Közel egyórás műsoruk Petőfi Sándor “A helység kalapácsa” című komikus eposzának színpadi változatával kezdődött. A fiúk könnyedén váltottak egyik szerepből a másikba és sok humoros ötlettel fűszerezve adták elő a szemérmetes Erzsók és két imádójának...

Szent László király életrajza

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY Június 27. *Lengyelország, 1046 körül +1095. július 29. ,,Amikor a magyarok meghallották Géza király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették. Valóban az isteni gondviselés különös intézkedését kell látnunk abban, hogy őt adta a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt népe történelmében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól. A belső viszály és egyenetlenség hozta magával, hogy nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve a körülményeket egybevetve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060–1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte, aki mielőtt a lengyel királyleányt megkapta, párviadalban legyőzte az egyik pamerán vezért. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között. Így korán megedződött az élet iskolájában, s korán előkészült sok harcot magában rejtő uralkodói éveire. Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. 1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából,...